A női lélekről

 Mit akar a nő? (Tanmese)

   Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd
uralkodó, miközben az annak erdejében vadászott.
A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel
ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen. De
meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és
szabadságot kínált neki, feltéve, hogy 1 éven belül helyesen
válaszol egy nehéz kérdésre.
 A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta
volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak
látszott...
Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán
végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte
kérdezni az embereket: a hercegnőt, a királynét, a
prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari
bolondot... Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző
választ adni.
Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén
boszorkányt, mert csak ő tudhatja a helyes választ. Az ára
magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a
királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.
Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem
volt más választása, mint beszélni a varázslónővel. Az
megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el
kell fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal
legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához.
Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt,
csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítő
szag áradt belőle. Még sohasem látott ilyen visszataszító
teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb
barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet.
   Ám amikor értesült a javasolt egyezségről, Gawain
kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért
és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.
Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli
bölcsességével így szólt:
a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.
Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot
mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült.
Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó
szabadon bocsátotta.
  De micsoda esküvő volt! Az egész udvar ott volt, és
senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés
és szorongás között vergődő Artúr. Gawain udvariasnak,
nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány
pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű
hangokat és szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban
várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a
szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott.
Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt
felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik
felében a rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog
mutatkozni. Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni
kezdett. Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal
nő, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg az ágyát egy
undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és
házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...?
Ön hogyan döntött volna, mit választott volna?

Gawain válasza alább olvasható, de mielőtt elolvasná,
döntsön ön is...
A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga.
Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal szép
hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és
megengedte neki, hogy életének ura legyen. Mi ebből a
tanulság? A tanulság lejjebb van, de mielőtt elolvasná,
gondolkozzon el rajta...

   A TANULSÁG AZ, HOGY NEM SZÁMÍT, CSINOS VAGY CSÚNYA A
NŐ... HA NEM ÉLHETI AZ ÉLETÉT,
BOSZORKÁNNYÁ VÁLTOZIK...