Mai társadalmunkban a férfi és a női szerepek átrendeződtek. Mi, nők, a feminista mozgalmak által nem csak jogokat vívtunk ki magunknak, de rengeteg „plusz kötelezettséget” is magunkra vállaltunk.
Már nem csak az otthon melegét, a családi fészek nyugalmát kell megteremtenünk. Helyt kell állnunk a munkahelyünkön is. Egy „tökéletes” nő jó anya, jó feleség, jó szerető, kiváló szakács és házvezetőnő, és mindezek mellett karriert épít. Ráadásul a jól teljesítés mellett természetes, hogy legyen szép, vonzó és kívánatos. Öltözzön csinosan, legyen jól ápolt, a feladatai mellett magát se hanyagolja el.
Több területen kell megfelelnünk, több feladat hárul ránk, mint férfi társainkra, de legalábbis többféle.
Őszintén azt gondolom, hogy nem kis kihívást állítottunk magunk elé.
Ha ezek közül bármely területen alulteljesítünk, jönnek a szemrehányások. Ha nem mástól, akkor mi érzünk bűntudatot, mert nem tudunk mindenben maximálisan teljesíteni. De vajon szükséges ez? Tényleg minden területen tökéletesnek kell lennünk?
Hiszem, hogy a fent említett szerepekben akkor tudunk „ragyogni”, ha megteremtjük ezek között az egyensúlyt, ha harmónia, belülről fakadó béke és boldogság van bennünk, a maximumot, a tökéletességet pedig elengedjük.
Hiszem, hogy mindnyájan sikeres nőkké válhatunk.
